Barátságról szóló idézetek

2008.07.31

„A barát az esőben egy esernyőt nyújt neked... egy igaz barát azonban elvenné a tiedet és azt üvöltené: Fuss, te buta... fuss!”

„Gondolj rám, ha már nem leszek veled,
Gondolj arra mennyire, szerettelek.
Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk.
Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,
Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem.
A legjobb barátomat, az egész életemet,
A boldogságom, a végzetemet.
Te voltál az, kire életemet bíztam volna,
Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna.
S íme e könnycsepp miattad, folyik arcomon,
Tudd, hogy hiányzol nagyon.
Gondolj erre, ha már máshol leszek,
S más teszi szebbé életemet.
Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,
Kiért életemet áldoztam volna.
S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled,
S arra mennyire szerettelek.
Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S arra a napra mikor kimondtad, végeztünk.
Egy rózsát helyezel kezeddel síromra,
Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.
Sírva kéred, bocsássak meg neked,
S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.”

„A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret.”

"A tökéletes Barát...
Kitalálja a gondolataimat, és mindig örül, ha lát. Figyel rám, ha kérem rá, és megosztja velem titkait. Vállát nyújtja, hogy megpihenjek és kezét, ha szükségem lenne rá. Mellettem áll a bajban is! Szíve felém mindig nyitva áll… -és ez nekem, mind TE vagy!"

„Amikor megismertem, nem tudtam, hogy valaha ennyire fogom szeretni.
Azt az embert:
Ki bajban is fogja kezem,
Ha szomorú vagyok együtt sír-ha boldog vagyok együtt nevet velem,
Olyan mintha Ő lenne a másik felem, úgyhogy nélküle el sem tudnám képzelni az életem!”

„A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.”

„S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkézségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e Ő, a megcsalt és elhagyott?”

„Nagyra becsülöm azt a barátom, aki
időt talál számomra a naptárában, de
még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi
a naptárát, ha rólam van szó!”

„Egyszer egy tucat barátomnak küldtem táviratot ezzel a szöveggel: "Menekülj - mindent lelepleztek". Mindannyian azonnal eltűntek.”

„Az igazi barátok nem azok, akikkel leülsz egy órácskára dumálni és iszogatni. Az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni, az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak, ha szükség van rájuk.”

„Most már megértem a falusi barátságokat. Hosszú évtizedeken keresztül tartottak, holott a barátoknak nem volt semmi fontos mondanivalójuk egymásnak. Ne is legyen! A fontos dolgokat tartogassuk az idegenek számára, akik úgysem értenek meg bennünket.”

"Ha már tombolnék a dühtől inkább sírok... mert elhagyott egy jó barát!"

"A barátság egy aranykötél, amely ha elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad!"

"Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon és én is egyetlen, leszek a számodra."

"Aki számít, azt te sosem látod, aki valamit is akar, az a jó barátod, aki megesküszik, hogy jó barát vagy, pedig többnek tart, mint egy jó barátnak. Az a sumákfajta, az sosem mondja, csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja, pedig elevenen eszi meg a penész érted. Sokra képes, aki szeret Téged!"

"Igazi barátod az, aki a hátad mögött is csak jót mond rólad."

"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak
barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és
akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig
érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni
is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok.
Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."

"A bocsánatkérés az élet ragasztója. Képes bármit megjavítani."

Az igazi barátok azok, akik akkor vannak mellettünk, amikor jól megy a sorunk. Szorítanak értünk, örülnek a győzelmeinknek. A hamis barátok pedig azok, akik a nehéz pillanatokban jelennek meg, azzal a búval bélelt, "együtt érző" arccal, pedig valójában kapóra jön nekik a szenvedésünk, hogy ezzel vigasztalhassák magukat nyomorult életük miatt.

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Mint tenger köztük, annyi csak barátoknak a halál: egymásban élnek akkor is.
Hisz` mind itt kell legyen, ki abban él s szeret, mi mindenütt jelen.
Mennyei tükör, mely színről színre láttat, szabadon egymást s bűntelen.
Ez nyújt barátnak enyhet, legyen bár múlandó mind, a barát s a társ,
köztük a legtisztább kötelék mégis örök, mert halhatatlan.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjuk leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat.

A barát egy zsák naranccsal, egy épp neked való krimivel és egy nagy csokor virággal állít be, amikor influenzás vagy. Azután beteszi a virágot egy vázába, készít neked egy forró italt, elmosogat helyetted - majd elmegy.

Azt köszönöm, hogy ilyen vagy! - Én meg azt, hogy vagy... ez a barátság!

"Veled a legjobb a fűben heverészni, Veled a legjobb hallgatni a csendet, Veled a legjobb szótlanul beszélgetni. Veled a legjobb, Barátom!"

„...volt néhány jó dolog aminek örültem... nem felejtem soha el hogy ki volt mindig velem, azt is mindig tudni fogom ki fordult ellenem…”

„Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom.”

“Ha kérhetnék valamit, csak azt szeretném,
Hogy mindig mellettem legyél.
Minden percem kísérd szemeddel,
És ha egyedül vagyok, ölelj szeretettel.

Hogy amikor feladnám az életem,
Akkor is legyél ott mellettem,
És mondd azt, hogy ne tedd ezt,
Fogd meg két kezem, és el ne engedd.

Hogy amikor boldog vagyok,
Azt megoszthassam veled,
Amikor vidám vagyok,
És minden rendben.

Hogy amikor a szerelmem elhagy,
Tudjak kire támaszkodni,
Hogy a lelkem ne érje fagy,
Ne hagyd a szívem kihűlni.

Amikor már nem érzek magamban életet,
Világíts rá, hogy nincs így ez.
Hogy amikor már senkire nincs szükségem,
Pofozz fel, és megjavulok, megígérem.

Hogy ha már nem kívánok senkit szeretni,
Mondd azt, hogy engem kell szeretni.
Mondd nekem, kérlek, hogy szeretlek,
És megígérem neked, soha nem feledlek.

Hogy egy buli utáni reggelen,
Ébredj velem és mondd azt, fáj a fejem.
Amikor átbulizzuk ketten az éjszakát,
Aminek soha nem feledjük napját.

Amikor az esküvőmön eldobom a csokrom,
Akkor is légy mellettem, és légy velem boldog.
Táncolj velem egy gyönyörű ruhába,
És mondd azt, semmi nem volt hiába.

Légy mellettem akkor is, mikor eltöröm a karom,
Ülj velem órákat egy hideg padon.
Nézzünk együtt fel az égre,
Azt szeretném, ha soha nem lenne vége.

Ne hagyj elveszni, mikor szenvedek,
Találd meg bennem a szépet.
Élj velem, és szeress igazán,
Csak azt kívánom, hogy mindig Te vigyázz rám!”

"Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de azt nem tudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem, adni és kapni akar. A barátság viszont csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jót áll a másikért."

Nem hittem, hogy létezik barát, Kinek hiánya ennyire fáj!
Kinek itt őrzöm szívemben, minden gondolatát.
Aki tőlem most oly nagyon messze jár, És minden pillanattal nő e távolság. Nem tudtam, hogy van ember,

Kinek hiánya így fájhat!
Kinek sóvárogva vár szívem, egyetlen szavára.
Aki oly sokszor megnevettet, ha szomorú vagyok, És most egyre-egyre csak miatta sírok. Várom már nagyon, hogy újra nekem beszélj, Hogy újra mond: "Azt sem meséltem még…!"
Hogy felcsillanjon szemed, és kedves mosolyod,
És kizárva ilyenkor az egész világot,
Szívem és lelkem csak téged hallgasson.

Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj!

Néha az ember olyan dolgokhoz ragaszkodik, melyeket jobb lenne elengedni.

Nem tudom hol vagyok,

Nem tudom ki is vagyok

Nem tudom hova tartok

És nem tudom hova jutok

Nem tudom hova tenni a Világot

Nem találom a legjobb barátot

Nem tudom barátom-e még

Nem tudom mi szaggatta szét

Nem bírom már ezt a magányt

Elvesztett az ami régen megtalált

Nem bírom ezt a kétséget

Nem bírom hogy már széttépett

NEM BÍROM EZT AZ EGÉSZET!!!

„Most már sejted mit is érzek,

S itt állok csendben Előtted,

De semmit nem ígérhetek.

De semmit nem kérhetek.

Rajtad múlik mi lesz velünk,

Barátok leszünk, vagy elenségek

Azért még egy beszélgetést megérne,

Hogy ne legyen gyülölet egymás szemébe”

"Barátod vagyok, nevetésed vidámmá tesz, bánatod megkönnyeztet, haragodat csitítanám, fájdalmadat simítanám. Ha akarod, meghallgatlak. Ha szeretnéd békén, hagylak. De ha már kevés vagyok, s nem kellek, add tudtomra, s én szó nélkül elmegyek...mert a barátod vagyok!"

“Volt idő, mikor máshogy láttam mindent,

Volt idő, mikor te voltál a minden.
Volt idő, mikor szerettelek,
volt idő, mikor gyűlöltelek.
Elmúltak az évek, megint más lett minden,
elmúltak az évek, megint te lettél a minden.
Elmúltak az évek, de újra szeretlek,
így lesz ez már mindig, míg élsz, és amíg élek.”

„Kerüllek már. Nem látlak hetek óta.
Nincsen mit mondanom, vagy mondanod.
Egyetlen fényképed asztalfiókba eltemetett halott.”

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Как приобрести электронный ключ

(Williepef, 2020.01.19 09:24)

Idézetek (szomorú-szerelmes-boldog)

Menü